2018. 07. 26. 11:56
Wilhelm Bora
Nemcsak a cégvezetők, hanem az egyszerű munkavállalók napi gyakorlatában is rendszeresen előfordul, hogy bizonyos, a cég érdekében történő bevásárlással bízzák meg őket. Ehhez még csak anyagbeszerzőnek sem kell lenni, elég, ha arra gondolunk, hogy a titkárnőnek is feladata a kávékészlet folyamatos pótlása.
Az adóhatóság jelenlegi ellenőrzési gyakorlata előszeretettel tekinti a visszafizetési kötelezettséggel átadott készpénzeket jövedelemnek akkor, ha például az eset után a magánszemély munkavállaló nem tudja eredeti, hiteles bizonylattal igazolni, hogy a részére rendelkezésre bocsátott készpénzzel elszámolt a cég felé.
Ezt a utólagos hiteles bizonyítást az adóhatóság a magánszemélytől akkor is megköveteli, ha az illető a cégnek már nem ügyvezetője, nem alkalmazottja, sőt akkor is, ha esetleg a cég már nem is létezik, mert pl. felszámolták.
Tovább súlyosítja a helyzetet, ha a kisebb cégeknél a pénzkezelési szabályzat úgy rendelkezik, hogy külön pénztáros munkakör hiányában a készpénzes számlával ellentételezett „elszámolás” esetén nem kell külön bevételi pénztárbizonylatot kiállítani.
Előfordul olyan eset, hogy az adóhatóság nem elégszik meg az esetlegesen ténylegesen rendelkezésre álló bizonylattal, hanem annak igazolását is elvárja, hogy a bizonylat szerepel a cég könyvelésében.
Ha tehát bárki jóhiszeműen ilyen vásárlásokat végez a cég nevében és érdekében, figyeljen arra, hogy a készpénz visszafizetéséről bizonylatot kapjon, mert ellenkező esetben előfordulhat, hogy pár év múlva – ha a bizonyíték nem áll rendelkezésére – a kérdéses összeget az adóhatóság egyéb jövedelemként, annak személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás, valamint bírság és pótlék vonzatával együtt terhére megállapítja.
§
Hozzászólás